A hipertónia – a felnőttkorban leggyakoribb kardiovaszkuláris beteg­ség – gyakran szövődik diabetes mellitusszal. A diabéteszben kialakuló patofiziológiai (endokrin, kardiovaszkuláris, renális, neurális) eltérések hozzájárulnak a vérnyomás emelkedéséhez és gátolhatják a vérnyomás­csökkentő szerek hatását, ezért ilyenkor gyakran alakul ki terápiarezisztens hipertónia. A közlemény a terápiarezisztens hipertóniára vonatkozó legfon­tosabb ismereteket tekinti át, különös tekintettel a diabéteszes betegekre.

Az antihipertenzív kezelés fő előnye magának a vérnyomáscsökkentésnek köszönhető, nagyban független az alkalmazott gyógyszertől, ezért az öt fő gyógyszerosztály mindegyike alkalmas a kezelés elkezdésére és fenntartá­sára akár monoterápiában, akár kombinációban, figyelembe véve az ellen­javallatokat. Bizonyos kombinációk, különösen a fix dózisúak, előnyösek lehetnek egyes klinikai helyzetekben a monoterápiához vagy a külön alkal­mazott szerekhez képest. A jelen dolgozat a nebivolol és a hidroklorotiazid kombinációjának vérnyomáscsökkentő hatását és tolerálhatóságát vizsgáló klinikai tanulmányok eredményeit foglalja össze.

Az American Diabetes Association (ADA) 2013 januárjában kiadott új kezelési irányelvei több lényeges változtatást javasoltak a cukorbetegek klinikai ellátásában. Az első ilyen módosítás a magas vérnyomás miatt is kezelést igénylő diabétesz terápiájára vonatkozik.

Átmeneti agyi keringészavart követően az orvos ténykedésének a hasonló epizódok, illetve a stroke megelőzésére kell irányulnia. A fő kockázati tényezők a magas vérnyomás, a dohányzás, az elhízás, a mozgásszegény életmód, a cukorbetegség és a vérzsírszintek eltérései.